AZ EREDETI EMBERRŐL


Az eredeti ember feltételezésem szerinti bemutatása érdekes dolog, őt a gnosztikus irodalom a földi embernél magasabb fejlettségi szintet képviselő lénynek tekinti, én pedig alacsonyabb szintet képviselő lényként tanulmányt írok az eredeti ember
anatómiai felépítéséről, mintha csak egy majom anatómiai és pszichológiai
tanulmányt írna az emberről. Ami persze a darwinizmus világában képtelenség vagy éppen nevetséges, az az eredeti világ szemében messze nem az. Az istennek sincs láthatóan kifogása az ellen, ha teremtettje tanulmányozza őt. Végül is őt ilyennek
teremtette az Isten. Ha úgy tetszik, ez egy briliáns bizonyíték arra, hogy Istennek (itt isten alatt az eredeti ember is értendő, bizonyos értelmezéssel) mennyire fontos, hogy teremtettjei minél tudással rendelkezzenek róla. Ha pedig isten alatt a mindent magában foglaló világot értjük, akkor a világ egyik prioritása a tudás gyarapítása önmagáról! Talán találkoztál ezzel a delphoi jósda falára írt szöveggel: ismerd meg önmagad. Talán nem is olyan közönséges filozófiai megnyilatkozás ez, hanem egy nagy kozmikus törvény.

Amikor először hallottam az androgün, vagyis a hímnős eredeti emberről, erős kíváncsiság fogott el, hogy ki és milyen az a ,,mennyei ember”, akit a gnózis sokat emleget. Valamiféle, előlem eltitkolt emberfaj képe alakult ki bennem, olyan világ lakójaként, mely számára mi csak egy alantas világ vagyunk. Mi felnézünk rájuk, ők lenéznek ránk! Madách TRAGÉDIÁJA jutott az eszembe.

,,ÁDÁM:

Ki vagy tehát te?
Hisz olyannak tűnsz fel, mint mi vagyunk.

LUCIFER:

Nézd ott a sast, mely felhők közt kovályg,
Nézd e vakondot földet túrva lenn,
Mindkettőt más-más láthatár övedzi.
A szellemország látköröd-kívül van,
És ember az, mi legmagasb neked.
Az ebnek is eb legfőbb ideálja,
S megtisztel, hogy ha társaúl fogad.
De épen úgy, miként te őt lenézed,
És állsz felette végzete gyanánt,
Áldást vagy átkot szórva istenűl rá,
Épúgy tekintünk rátok mi alá,
A szellemország büszke részesi.”

Talán érzékeled, milyen jelentősége van annak, amiről az elején írtam: mi lenne, ha ebben a ,műfajban” Ádám Isten anatómiai felépítéséről értékezne. Persze nem azt teszi, csak kérdezi Lucifertől: te ki vagy? De ennél nem megy tovább Ádám, a varázs elillan, mint a kámfor. Mert éppen a kíváncsiság, ami az embert felemeli. Mondja Hermész is, ha meg akarod ismerni Istent emelkedj fel hozzá, mert istent csak isten érthet meg. De legalábbis megjelenik benned valami Istenből a kíváncsiság hatására.

Isten azonban megfogható, annak lennie, mint minden létezőnek. Csak anem létező dolgok nem foghatók meg. Isten anyagi testben élő lény, tehát élőlény. Nem haragszik ha kutakodok utána. Miért is tenné, hiszen ilyennek teremtett. Sőt, önmaga arcára! Emlékeztetlek Ádám kérdésére: ,,Hisz olyannak tűnsz fel, mint mi vagyunk.” Nem kell tehát olyan nagyot gondolni a kíváncsiságomról, nem egy hatalmas és félelmetes lény után kutattam, hanem hozzánk, a dialektika embereihez hasonló lény után kutattam. Hát akkor eredjünk isten nyomában, és kicsit az önismeret jegyében is.

Rijckenborgh AZ EGYIPTOMI ŐSGNÓZIS 1. c. könyvében írja:

,,A mennyei ember hímnős volt, férfi és nő egyben, vagyis önmagától tudott szaporodni. A mennyei emberek serege így hozott létre önmagából hét főfajt, melyek teljesen a hét Rektornak feleltek meg, a naprendszer hét nézetének. Ez a hét főfaj, ahogyan az Egyetemes Tan nevezi, nemcsak a földet népesítette be, hanem nagy dicsőséggel az egész mindenséget, az egész naprendszert! Így lett Isten emberisége lépésről lépésre saját alkotásához és teremtményeihez kötve. Sokkal később pedig az így keletkezett emberből eltűnt a nemek egyik nézete, és a nemek elválasztása által kialakultak a ma is fennálló viszonyok.”

,,Az igazi ember kétnemű, hímnős, habár külsőleg csak férfi vagy csak nő. A természetalakokat ellenben nemekre választották. Erre mindig gondolnia kell, ha mindezt meg akarja érteni. A természetalak vagy férfi vagy nő, a lélekember ellenben egyszerre mindkettő, jóllehet külsőleg néha férfiként, néha nőként jelenik meg. Van tehát hímnemű és nőnemű léleklény is, holott nincsenek nemekre osztva.”

Itt az eredeti ember felépítéséről egy konkrét állítást közöl Rijckenborgh. Azt írja, hogy az eredeti ember hímnős volt, vagyis önmagától tudott szaporodni. Nem tudom, mennyire indokolt az eredeti ember múlt időben való megemlítése, de valószínűleg nem egy letűnt, hanem jelenleg is létező emberről van szó.

A mennyei ember felépítéséről sokat elárul az, hogy állítólag ő önmagától tudott szaporodni. Csak később értettem meg ennek jelentőségét. Ha egy lény önmagától tud szaporodni, az nem jelenthet mást, hogy testileg egy nemű, azaz egy lénynek nincsen szüksége a másik nem közreműködésére az utódok nemzéséhez! Az ilyen gyakorlatilag önmagát szüli meg, és mivel szülni férfi nem tud, a mennyei ember testileg-biológiailag csak is nő lehet! Gondolj csak bele, aki önmagát szüli meg, az a test szempontjából halhatatlan! Az ami betesz a halhatatlanságnak, az a hímivarsejt, melynek a petesejt szaporodása alá van rendelve. Ha tehát kell hímivarsejt a szaporodáshoz, az eukarióta, ha nem kell, akkor prokarióta vonalról ír a tudomány a szaporodás dolgában.
Ha úgy gondolod, hogy ez utóbbi csak az egysejtűekre érvényes, akkor tévedsz. Méghozzá nagyot. Van a földi élővilágban olyan, hogy egy gerinces – hüllő – és önmagától szaporodik. Ilyen a futógyík is.



Amint láthatod, a prokarióta üzemmód folytatódott a valódi többsejtűek kialakulásánál is. És minden bizonnyal, az a fejlődési vonal nem állt meg az emberig. Az eredmény egy hímnős, emberszabású élőlény! Ugyanakkor megkérdőjelezhető az eukarióták evolúciós fejlődése. Mégis, hogy a fejlődhetett volna egymás mellett egy sejt és egy vírus alkatú, a tudomány által már élőlénynek nem mondható valami, amit hímivarsejtnek nevezünk? Hol kódol egy sejt egy vírus szinten létező létformát és hozza azt létre? És ezt a legmagasabb szinten létező prokarióta több sejtűt nevezi a gnózis mennyei vagy eredeti embernek. Ezzel én, mint a mennyei emberénél alacsonyabb szintet képviselő ember meg is határoztam a tudomány nyelvezetén a mennyei embert!

Mivel a mennyei ember és a futógyíkok között akadt itt egy közös tulajdonság, érdemes az eredeti embert ebben az irányban tovább haladva vizsgálni. Idézek a Wikipédia anyagából:

,,A futógyíkok (Cnemidophorus) a hüllők (Reptilia) osztályának pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, ezen belül a tejufélék (Teiidae) családjába tartozó nem. Különös jellemzőjük, hogy eddig ismert 54 fajából 15-ben nincsenek hím egyedek, kizárólag nőstényekből áll, ezt a jelenséget uniszexualitásnak nevezik.”
,,A csak nőstényekből álló fajok esetében a szűznemzéses szaporodás megindításában nagy szerepe van annak, hogy az éppen nem ovuláló nőstények hímként viselkednek, udvarolnak és párosodást imitálnak. Udvarláskor a hímek (vagy hímként viselkedő nőstények) közelednek, ha a nőstény kész a párzásra, akkor a hím megragadja állkapcsával a nyakán vagy a mellső lábán és felkapaszkodik a hátára. Az aktus közben szinte körültekeri a párját.”

Fontos kiemelnem ezt: ,,...a szűznemzéses szaporodás megindításában nagy szerepe van annak, hogy az éppen nem ovuláló nőstények hímként viselkednek…” Ennek a ténynek nagyon nagy jelentősége lesz majd a későbbiekben. 
A futógyíkok nemi élete azonos alapelvet követhet a mennyei emberével, ha a két élőlény szaporodása alapból is ugyanolyan.



A párzás eljátszásának pontos okát nem tudom, de gyanítom, hogy a szaporodás így közösségi kontroll alatt tartható. Ha a prokarióta vonal a testi halhatatlanságot jelenti, akkor ez a halhatatlanság közösségi engedélyhez van kötve. Az az egyed pedig, mely kiváltja a másik egyedben a petesejt szaporodását, az ,,halhatatlanná” teszi a másikat egy időre. A mennyei embernél nő és nő között lehetne csak ezek szerint szex, ha a futógyíkok példája itt is érvényes. A szex eljátszásának olyan biológiai következményei is vannak, melyekről a nők nagy része valószínűleg nem tud. A szeretkezés közben a nőnél a csikló ingerlése jelenti a főszerepet, mely egy sor biológiai folyamatot hoz létre. Olyanokat, melyek a szüléssel kapcsolatosak.

,,Tehát az ovuláció nem más, mint a tüszőrepedés, vagy más néven petekilökődés. „Ez az a folyamat, amikor az érett petesejt (nagyon ritkán előfordulhat, hogy egyszerre több is), kiszabadul a petefészekből. Ez leginkább a két menstruáció közötti időszak közepe táján történik meg, de egy hevesebb orgazmus is simán kiválthatja. Ezután semmi más nem történik, minthogy az elszabadult petesejt elindul a petevezetékben és meg sem áll a méh üregéig. Ezzel be is indul a progeszterontermelődés. És igen, ezt a petesejtet tudja megtermékenyíteni a hímivarsejt.” - magyarázta dr. Koppány Viktória, a Budai
Endokrinközpont endokrinológusa.”
Az orgazmus forrása a nőknél a klitorisz, férfiaknál a hímvessző vége. A két szerv egymáshoz hasonlatos, de figyeld meg, vannak lényeges különbségek! A kliotriszban nincsen kivezető cső, a hímvesszőben viszont van a vizelet és az ondó kivezetésére. Ha hímvessző a klitoriszból származtatható a gnózis logikája szerint, hogyan került a férfi ,,csiklójába” a húgycső? Így már jobban érthető az a bizonyos csík a pénisz alsó oldalán.


A csikló képes megmerevedésre, aminek csak akkor van értelme, ha kifejezetten ingerlésre alakult ki az emberi testben. A klitorisz merevedése a társ általi ingerlést könnyíti meg, tehát ez a célja is. Nincsen leírva sehol, de a gnózis bizonyos írásaiból következik, hogy a nemek szétválasztásakor a péniszt a klitoriszból alakították ki.

A dialektikus szemlélet szerint teljes képtelenség az, amit a gnózis magától értetődőnek tart. Már hogy az ember ember általi kialakítását. Pedig arról van szó, hogy a férfit a nőből alakították ki. Logikus, hogy ha korábban csak a nőalak létezett, és a férfit ezek szerint az evolúció nem hozhatta létre, akkor a férfi a tervezőasztalon született.

Tehát kezdetben volt a nőalak, és a nemek szétválasztásával jött létre a férfi! Amíg ez nem történt meg, az eredeti nőalaknál szaporodást nem párzással, hanem a párzás mímelésével oldották meg, amikor a férfit játszó nő a csiklójával a társ csiklóját ingerelve érte el, hogy abban elinduljon a peteérés. Ebben játszott akkor is nagy szerepet az oxitocin nevű hormon, mely valószínűleg a peteérést is elindította.

A nemek szétválasztásakor a férfiben új szervek jelenhettek meg (persze nem maguktól), ami alkalmassá tette a nő megtermékenyítésére. A klitoriszból kialakították a péniszt, és abban kapott helyet a húgycső is, mely az ondó kivezetésére szolgált. Ezt a lépést ki sem kerülhették, mivel a pénisznek a méhszájig kellett juttatnia az ondót. Ehhez azonban herékre is szükség volt, mely a hímivarsejteket tárolására, előállítására szolgált. Viszont a herék miatt a húgycsövet meg kellett szüntetni, mert a herék a húgycső végére kerültek. A pénisz kivezető csöve látta el ezután ezt a feladatot is. A herék más feladatot is kaptak, a tesztoszteron előállítását, mely a férfi szőrzet, az férfinak megfelelő izomzat, testalkat kialakulásáért felelős.

A pénisz csak úgy tud a céljának megfelelni, ha figyelmen kívül hagyja az eredeti nő megtermékenyülésének sémáját. A cél már nem a klitorisz ingerlése, hogy azáltal a petesejt érését és szaporodását elindítsák a klitorisz ingerlésével, hanem a férfi ingerelhetősége lett az elsőrendű követelmény. A férfinek a méhszáj közelébe kell juttatnia az ondót, hogy az a női petesejtet megtermékenyíthesse. A pénisz csúcsa pedig 13-15cm-re került a klitorisztól, így az a pénisz által nehezen ingerelhető.

Míg az eredeti emberben az öröm meghatározó biológiai vonatkozásban is, a dialektika női neménél ez ki lett iktatva. A klitorisz bizonyos mértékben még mindig úgy működik, mint az eredeti embernél, és a klitorisz ingerlése folyamatokat indíthat el a nőben annak érdekében, a hogy a tüszőből petesejt szabaduljon ki és az a méhbe jusson. A nagyon ,,tudományosan” viszonyuló szakértők valamiért dühösek, ha valaki spontán peteérésről beszél. Miért van ennek jelentősége azonkívül, mint amit írtam?

Az oxitocinnal tejelválasztásban is szerepe van, gondolom ez a szoptatás idejére vonatkozik, de nem csodálkoznék azon, ha ez a hormon valami bevezetőként szolgálna az emlők előkészítésében a jövendő szoptatáshoz. Nem találtam olyan mechanizmust, ami az oxitocin hatását korlátozná a tejképződésnél arra az időre, míg ténylegesen nincs szükség az emlőkre a szoptatáshoz. Ha így van, akkor az oxitocin minden orgazmusnál működésbe lép a tejelválasztás elősegítése miatt. Akkor is, amikor a tejre nincsen szükség, mert hogy az orgazmus pusztán örömszerzést célzó szeretkezés alkalmával. A következmény szerintem a mellrák lehet hosszú távon, amit a ,,becsapott” oxitocin vált ki.

Az oxitocin méhösszehúzódást vált ki akkor is, ha az orgazmust tudatosan nem követi megtermékenyülés. Az oxitocin csökkenti a vizeletkiválasztást, tehát ödémát okozhat.
Az oxitocin a hormonrendszer része, és a szaporodást szolgálja, de mi van akkor, ha akkor is folyamatosan keletkezik sok oxitocin, ha a terhesség nem következik be évek alatt, vagy már soha? Az orgazmus beindítja a hormonrendszert, de ezek a folyamatok soha nem érnek célt. Mi lesz a hatásuk következménye, ha nem működhetnek úgy, ahogyan a természet rendelte? Nem okoz-e rákot? Ugyanis a mell-, méhnyak, méh- petefészek rák pontosan ott van, ahol az oxitocin is hat, de nem feltétlenül csak az oxitocin miatt. Az eredeti embernél nincsen szükség a férfi hímivarsejtjének megtermékenyítésére, így nincsen szükség a hüvelybe való behatolásra sem. Az eredeti embernél a hüvely csak kihordószerv, míg a dialektikus nőnél befogadó szerv is, amikor a hüvely a férfi péniszét magába fogadja, hogy az a hímivarsejteket a méh bejáratához tudja bejuttatni. Befogadó szerv is lett a nő hüvelye a nemek szétválása után, de nyitva kellett hagyni a méhszája tis, mely addig csak szüléskor nyílt meg, mivel a hímivarsejteknek a méhbe be kell jutniuk. Ezen az úton azonban kórokozók is bejuthatnak és be is jutnak. Mellékesen ajánlok erről hasonló irodalmat itt:
http://www.origo.hu/egeszseg/20141008-nem-letezik-a-huvelyi-orgazmus-es-a-g-pont-allitjak-olasz-kutatok.html

Két olasz szexológus azt állítja, végleg megcáfolta azt a tévhitet, hogy létezik hüvelyi orgazmus, illetve a misztikus G-pont. Szerintük a női anatómia miatt csak a csikló ingerlése vezethet valódi orgazmushoz. Ezt tovább folytatva:

,,A homológok számbavételéhez a szerzők nem az orgazmus neurológiai vagy a viselkedéses, hanem endokrin sajátságait vettek figyelembe: arra a hormonfelszabadulásra fókuszáltak, ami a női orgazmust és az emlős fajok nőstényeinek orgazmusát követi (prolaktin, és kisebb mértékben oxitocin). (Mint írják, érvelésük megértéséhez alapvető fontosságú annak ismerete, hogy az embernél ez a hormonfelszabadulás nem a közösülést, hanem a klitorális orgazmust kíséri.)”

A peteérést elindító biológiai folyamatok a női orgazmushoz kötődtek és nem az ondósejtek általi megtermékenyüléshez – merthogy az eredeti embernél nincsenek és nem is voltak hímivarsejtek. Éppen a fenti idézet bizonyítja ezt és a gnózist. Folytatom a Wikipédia anyagával:


,,A prolaktin a felelős a nemi közösülés utáni szexuális kielégülésérzetért.”
Még tovább egy lépést Dr. Kazai Anita: Mi a női orgazmus eredete? c. cikkéhez:


,,A közösülés hatására felszabaduló prolaktin az ovuláció kiváltásán túl segítette a megtermékenyült petesejt beágyazódását is.”

Akkor így sorban: a közösülés imitálásakor a klitoriszt inger éri. Az inger hatására prolaktin képződik, amely az orgazmust váltja ki, és a petesejt osztódását elindítja.
A terjedelmes idézet a tudomány oldaláról azt jelenti, hogy az eredeti embere vonatkozó információk megjelentek a nyilvánosság előtt is, miközben az nem vett észre semmit. A női oldal mellé állítva a férfit már alávetni hasonló ,,boncolásnak”.

A nemek test szerinti szétválasztásához előbb a férfi testet kellett megtervezni. A klitoriszból lett a férfi nemi szerv, amely már nem tudott visszahúzódnia testben, külső helyzetűnek maradt meg. Bár kapott védelmet, biztosító bőrfedést, természetes tisztító hatás nélkül maradt. A húgycső a pénisszé lett klitorisz hosszában folytatódott és ez szolgál a spermium bevitelére is a hüvelyben.

A hímvessző alsó oldalán egy csík fut végig, úgy néz ki, mint egy kiszedett varrat után heg. Ez nem a klitorisztól származik. A nemek szétválásának egyik emléke.

Ha azt állítom, hogy a klitoriszból lett a férfi nemi szerve, akkor mit keres a hímvesszőben a húgycső, hiszen az a nőnél a klitorisz alatt végződik és nem a klitoriszban?

A herék a tudomány szerint analóg szervek a petefészekkel. Ám az utóbbi a test belsejében van, a herék pedig külső helyzetűek, mert környezeti igényük eltér egymástól. De ha különböző a női és a férfi ivarsejtek környezeti igénye, akkor hogyan eredhetnek ugyanabból a környezetből? 
A hímivarsejtek a testtől idegen génszerkezetek. Az immunrendszer elől el kell őket rejteni, hogy ne semmisítsék meg őket. 

,,Szövettanilag a here csatornákat bazál membrán (membrana basalis) veszi körül, ezeken ülnek az ún. Sertoli-féle dajkasejtek, melyek egymással szorosan érintkezve, a bazál membránnal együtt alkotják a here-vér gátat. Erre azért van szükség, mert a csövekben fejlődő hímivarsejtek átrendezett, haploid génállománya eltér a szervezet normál sejtjeitől, így el kell rejteni őket az immunrendszer elől.”

Valószínű, hogy a test petesejttel rokon sejtjei nem passzolnak a hímivarsejtek génfelépítésével, akkor a múltjuk sem lehetett azonos. Egyetlen prokarióta sejt sem bocsát ki magából eltérő környezetet igénylő, vírusszerű képződményt, különböző génszerkezettel. Ez is tehát a hímnős eredeti ember testfelépítése melletti bizonyíték, mely szerint a mennyei ember testileg, akinek petesejtje nem igényli a hímivarsejt megtermékenyítését, míg a lelkileg az eredeti ember férfi és női princípiumból áll.

A nemek szétválasztásakor szükség volt hímivarsejtekre is, melyekkel a férfi testi tulajdonságait is kódolni és tovább örökíteni lehetett. Ám azok a tulajdonságok, amelyekkel már az eredeti ember rendelkezett és szükség volt mindkét nemnél, nem kerültek a férfi génkészletébe. Ilyen a mitokondrium is.

Ez a sejt erőműve, és az eredeti emberben is benne van. Miből gondolom, ugye? Abból, hogy a férfi génjei nem, kódolják a mitokondriumot, csak a női petesejt tartalmazza. Ha tehát a nemek szétválasztásakor nem került be a hímivarsejt génkészletében, az azért volt, mert felesleges lett volna abban is kódolni van, ha már az eredeti ember petesejtje is tartalmazta. Az pedig teljesen biztos, hogy a mitokondrium nem nemek szétválasztása után került a női petesejtbe, hiszen a mitokondrium nélkül az emberi sejt nem működhetne


Vénusz fantáziaképen. Ilyennek gondolom az eredeti ember testi alkatát.

A küllem megítélésénél azt feltételeztem, hogy az itt ,,raboskodó” eredeti emberben
megmaradt a nő eszményképe. Ha feltételezem, hogy az ember eredeti alakja nő volt, akkor a nemek szétválasztása előtt nőnek csak nőalak lehetett az ideálja (kék négyszög), az eszményképe, hiszen korábban a férfi test nem létezett. A dialektika világában a nő nő-eszményképe háttérbe szorult – de nem szűnt meg, és a férfialak lett a domináns (piros négyszög). A nőknek tehát kettős eszményképük van, egy ősi, rejtett és a később kialakult férfialak. A férfi eszményképe nem változott, a női testi-lelki lény a nemi ideálja itt is, mint az eredeti világban volt. Az eredeti nőalak képét a dialektikus férfi esetenként mintaként használja kapcsolataiban, de csak hasonlóságot találhat.

Az eredeti ember megjelenésének lehetséges példája Ehnaton fáraó, akit a tudomány férfinak ad el a nyilvánosság számára. Az sem számít, ha sokan megkérdőjelezik a tudományos közléseket a fáraóval kapcsolatban. Kiadós téma lenne egy egy politikai-történelmi tanulmány számára Ehnaton, de ebbe most nem fogok bele.

Ehnaton Noferheperuré Waenré uralkodói néven i. e. 1354 – i. e. 1336 között az ókori egyiptomi XVIII. dinasztia tizedik fáraójaként uralkodott. Róla több és erősen eltérő portré is született, melyek több kérdést támasztottak a fáraóról alkotott vitákban, mint amennyit megválaszoltak. Ezek közül mutatok be bevezetőként néhányat a későbbi fejtegetéseimhez.
Kevésbé ismert kép Ehnatonról. Férfias arc mellett azonban jól látszanak a női mellek.


https://www.usu.edu/markdamen/1320hist&Civ/chapters/10AKHEN.htm


Más ábrázolásban Ehnaton egész teste látható, ami női test, a férfi nemi szervek teljes hiányával. Bizonyos posztok arról ír, hogy Ehnaton nőként ábrázolták. Erre csak azt kérdéssel lehet válaszolni: miért ábrázoltak volna egy férfi fáraót nőként, és más uralkodókat miért nem? A nőként való ábrázolást nem lehet ,,csak úgy” alapon elfogadni.


Ehnaton kultusza annyira egyedi, annyira kilóg az egyetemes egyiptomi történelemből, hogy voltak, akik elkezdtek kételkedni. Az is szóba került, hogy egyéb Ehnaton története is hamisítás:
Ha ezek a jó logikával rendelkező kételkedők - közel beavatottként – mást is figyelembe vettek volna. Ehnaton apjának, III. Amenhotep portréján Hórusz szemét ábrázolták a fáraó szemeként.


Ugyancsak ilyen ,,sminkelt” szemekkel ábrázolták Ehnaton családjának egyes tagjait is, mintha a családra vonatkozó valamit akartak volna ezzel kifejezni.


Ehnaton családja hétköznapi értelemben véve teljes képtelenségnek látszik.

,,III. Amenhotep fáraó és Tije nagy királyi hitves fiaként született. Ekkor még Amenhotepnek hívták. Nem ő volt a trónörökös, hanem Thotmesz nevű bátyja, aki azonban fiatalon meghalt. Négy lánytestvérét azonosították – Szitamon, Iszet, Henuttaneb és Nebetah hercegnőket, akik közül Szitamon és Iszet, de talán Henuttaneb is, feleségül ment saját apjához. Többnyire a legfiatalabb húgaként azonosítják Baketaton hercegnőt, akiről azonban az is felmerült, hogy talán a lánya, mellékfeleségétől, Kiától.

Fiútestvérei Thotmesz kivételével már nehezebben azonosíthatóak, tekintve, hogy a kor művészeti hagyományai értelmében a hercegnőket sokkal gyakrabban ábrázolták, a hercegek a háttérben maradtak. A kevéssé ismert Szemenhkaré, akit uralkodása utolsó éveiben társuralkodóvá nevezett ki, talán az öccse volt, de lehet, hogy a fia, míg a Szemenhkarét követő Tutanhamonról is feltételezték korábban, hogy az öccse, de már kiderült, hogy a fia.

Bár konkrét bizonyíték nincs rá, egyes jelek azt sugallják, anyjának, Tijének a testvére volt az udvarban fontos pozíciót betöltő Ay, akiről – ismét csak közvetett bizonyítékok alapján – feltételezik, az apja volt Nofertitinek, Ehnaton feleségének, akivel eszerint az elmélet szerint unokatestvérek voltak. Nofertititől hat leánya született, közös fiukról nem tudni. Nofertiti mellett még egy felesége ismert, Kia, aki jelentőségében sosem ért fel a fő királynéval. A 2010-ben publikált DNS-vizsgálatok, melyek Ehnaton múmiáját is azonosították, bebizonyították, hogy Tutanhamon szülei Ehnaton és egy lánytestvére.”

Nefertiti a valójában nő Ehnatontól szült ,,férjének” ha lány gyermeket. De Ehnatonnak is négy lánytestvére volt, míg Ehnaton apja sem biztos, hogy férfi volt. A róla készült domborművek egyikén – amelyet fent a Hórusz szemmel mutattam be - finom, nőies vonalakkal van ábrázolva. Erről azt is gondolom, hogy a Hórusz szem jellegzetes ábrázolása az életben is így történt, de csak a beavatottak esetében. Rejtett megkülönböztetésnek is felfogható, a hórusz-festés a szem körül. Mivel nem biztos, hogy aki ezt az írást olvassa, tudja miről van szó – bár írtam róla – ezért még egyszer bemutatom a Góbi sivatag képződményét, melyre a Hórusz szemének misztikája épül. Egyiptom és a Góbi sivatag kapcsolatáról Rijckenborgh tett említést:

,,Az Egyetemes Szerzet tevékenysége, amennyiben világunkért és lesüllyedt emberiségünkért fáradozik, a közép-ázsiai Góbi sivatag szívéből indul ki. Az utóbbi években megbeszélt összes többi fókuszban folytatott szellemi tevékenység kiindulópontja a világnak ebben a szellemi szívében van, a Góbi legmegközelíthetetlenebb területén, és a munkát is onnan vezetik. Ez vonatkozik az ausztráliai fókuszra, a nagy piramisra, az Atlasz hegység déli lejtőin lévő Herkules oszlopaira, a himalájai és más műhelyekre, például a Föld két sarkán lévőkre is."

CATHAROSE DE PETRI - J . VAN RIJCKENBORGH: SAMBALLA SZERZETE




(A fenti kép a Hórusz szemének helyét mutatja a Góbi sivatag közepén)

Ez a hely a világot vezető titkos szerzet (ma már egyre többen tudnak róla) központja volt, de lehet, hogy jelenleg is az. Ez a szerzet az eredeti világ egyfajta kirendeltsége a Földön. A szerzet uralkodókat, papokat és egyéb tekintélyeket adott az emberiségnek, akiken keresztül a világot irányította. Az ő szerepüket egyes államok vezetői vették át. Nagy valószínűséggel Ehnatonnak és egyes felmenőinek is közük volt ehhez a szerzethez. Ezen felül azt is gondolom, hogy Ehnaton testileg maga eredeti ember, azaz nő volt. Nő nőt szül. Ezért arra is gondoltam, hogy Ehnaton bátyja Thotmesz és Ehnaton fia Tutanhamon kitalált személyek voltak, talán tompítani a női megnyilvánulás kizárólagosságát. Amennyiben Ehnaton eredeti ember volt, akkor ,,apja”, ,,felesége” de még gyermekei is nők kelletek hogy legyenek jó valószínűséggel. Ha csak nem olyan embertípusról volt szó, amely eredeti emberként is képes volt férfiként megjelenni – amiben nem hiszek. De ha erről is lett volna szó, akkor férfi-nő házasság lett volna a kevésbé feltűnő a nyilvánosság elé, és nem az egyik félnek eljátszania a férfit.

Úgy gondolom, hogy az Ehnaton-kori Egyiptomban sem uralkodhatott senki a Szamballa Szerzetének akarata ellenére, akkor Ehnaton nem magánszemélyes jelenség volt, hanem az eredeti világ fellépése, de nincs jelenleg elképzelésem arról, hogy ennek mi volt a célja. Ha még is találgatni kellene, azt gondolnám, hogy a korabeli Egyiptom vallási hierarchiáját, a papok hatalmát akarták megtörni. Ez a leglogikusabb.

Az egésznek van egy másik érdekessége. Ehnaton történelmét nem tüntették el maradéktalanul, hanem elrejtették, de felfedezhető formában azok számára, akiknek Ehnaton története mondhat valami. A világ elé tárták ezt a történetet, és nem tudta a világ ezt a történetet megérteni.

Ugyancsak ilyen ,,sminkelt” szemekkel ábrázolták Ehnaton családjának egyes tagjait is, mintha a családra vonatkozó valamit akartak volna ezzel kifejezni. Ehnatont és feleségét kivéve a fáraó lánygyermekeinek olyan arcuk lehetett, melyeket el tudok képzelni az eredeti ember arcának. Kissé gyerekes kerek fej, lágy vonásokkal. Nem csak így gondolom,hanem így érzem is, mintha csak szuggerálnák ezeket a képeket.
A sokak által nem ismert, de nekünk mindenható világ emberének vonásai ezek, és ez látszólagos ellentmondásban van a Mozdulatlan Birodalom hírnevével azok előtt, akik tudják, hogy ez a név mit takar.

Kérdezheti valaki, nem mentem-e túl messzire egy számomra láthatatlan emberi formáról tanulmánnyal? Ami nem kézzelfogható, azt nehéz megérteni. Ami kézzelfogható, annak megértésére törekedni kell. Az eredeti emberről írtam itt, és ő is az igazság, egy isteni természetrend része. Azoknak, akik kételkednek, szól a Biblia:

,,Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.”


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon