Gnosztikus kozmológia 1. A MOZDULATLAN BIRODALOM


Azért kutatja az ember, hogy a világot első sorban, mert keres 
benne valamit. Ideális feltételeket maga számára, vagy éppen információkra vadászik benne egyéb céljai elérése érdekében. Mert tudni jó.

Az igazi tudás azonban nem szokott házhoz jönni és mindig is elvárta, hogy izzadjon érte az, aki hozzá akar jutni. Ez az igazi tudás ismérve is, csak ahhoz megy, aki tudja, miért van rá szüksége, ha a kereső pontosan tudja mit keres és ehhez hasznosítható információkat, ismeretanyagot hajt fel. A keresőt azonban a Gnózis tervezi, mint dialektikus személyiséget, így a megszerzett tudás idejét, sorrendjét, típusát, minőségét és mennyiségét is. A Gnózis tehát kizárja, hogy a kereső szellemiségét a tudomány határozza meg.

A keresők sok milliós seregét a Bibliában Jézus 12 apostola által személyesítette meg, Jézus tanításai is nekik szólnak, de maga a Biblia egésze is nekik íródott.
Először Pál Korintusiaknak írt 1. leveléből idézek:

,,A keresztről szóló tanítás azoknak, akik elvesznek, balgaság ugyan, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje. Hiszen az Írás így szól: Lerontom a bölcsek bölcsességét, s az okosak okosságát meghiúsítom. Hol marad a bölcs? Hol az írástudó? Hol az e világi tudás szószólója? Nem megmutatta Isten, hogy a világ bölcsessége balgaság?”

Ezt úgy kell értelmezni, hogy a tudomány tanításai a gnózis tanával szemben másodlagosak vagy éppen jelentéktelenek. A kereső számára a tan az első. A hegyi beszéd átértelmezett formában írja le a tan lényegét, ebben a kereső számára egyik fontosabb tételt:

,,Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.”

Keresd tehát az igazságot, de ne a tankönyvekben! A kereső valami extra ismeretségre törekszik, mely segítségére lehet az extra igényeinek kielégítésére. De sok esetben ő sem tudja, mit ért ez alatt. Valójában transzcendens célja vannak, mivel a világ prózaiságában nem véli megtalálni azt amit keres. Szabadságot, boldogságot vég nélkül. Valami ilyesmit. A Georgia Guidestones emlékművön fogalmazták meg ezt a kereső számára konkrétabban:

,,PRIZE TRUTH, BEAUTY, LOVE, SEEKING HARMONY WITH THE INFINITE” 

,,ÉRTÉKELD AZ IGAZSÁGOT, A SZÉPSÉGET, A SZERETETET, S TÖREKEDJ A VÉGTELENNEL VALÓ ÖSSZHANGRA”

Az igazság a létezésről, a gyakorlatról szól. Nem elméletekről, leírásokról van tehát szó, hanem az azok mögött fellelhető valóságról. A keresőnek azt a világot kell keresnie és megtalálnia. Ehhez segítséget kap ugyan, de konkrét tudást nem. Azért fontos ez, mert a saját erővel szerzett tudás beleég az ember lelkébe, az a maradandó, akár karnációkon keresztül is. Egy jó tant jól kell megtanulni! Előbb azonban azt ajánlott tudni, mi hogyan nincs. A téves vagy hamis elemeket kell kivenni az ismeretek tömkelegéből és kiegészíteni más valós elemekkel. Mindkettő nagy munka.
A tudományos világkép általam fellelt ellentmondásait itt írom meg bejegyzésekben. A világképből eddig a Föld története, az evolúció, az emberiség története és a kozmológia szűrődött ki, mint hamis ismeret. A kozmológia témájában ezeket írtam eddig (folyamatosan írva a többi bejegyzést):

A tudományos kozmológia 2. A TUDOMÁNYOS KOZMOLÓGIA ELLENTMONDÁSAI


Gnosztikus kozmológia 3. - MERKÚR, VÉNUSZ
Gnosztikus kozmológia 4. - MARS

https://flammarion2021.blogspot.com/2021/01/gnosztikus-kozmologia-4.html

A tudományos kozmológia alapvető jelenségeivel nem foglalkoztam eddig. Ezt a témakört az ősrobbanással kezdem. A tudomány a világunk keletkezését az ősrobbanás elméletével írja le.

https://hu.wikipedia.org/wiki/%C5%90srobban%C3%A1s

,,A kozmológiában az ősrobbanás (más néven „nagy bumm”, angolul „The Big Bang”) egy olyan tudományos elmélet, mely szerint a világegyetem egy rendkívül sűrű, forró állapotból fejlődött ki nagyjából 13,8 milliárd évvel ezelőtt.”

Nézzük ezt a szót: ,,elmélet”! Ha egy pék azt mondja el, hogyan kell a kenyeret sütni, azzal egy leírást közöl gyakorlatban többször megvalósított műveletről. Ha ugyanezt elméletként adja elő, az azt jelenti, hogy gyakorlatban nem ellenőrzött lehetőségről beszél. Ettől elmélet az elmélet. A tudomány sem ad többet a tanulónak, mint elméletét közli a világ felépítéséről. Azonban ez lehetne fordítva is: ha a tanuló közli az ő elgondolását a,világról a tanárának. Csak hogy ez nincsen megengedve. Ezzel pedig a tudományos kozmológia még annyit sem tesz a tudás terjesztése érdekében, mint pap, amikor a Bibliából ad elő részleteket a templombanMert ki tudja bebizonyítani tudományos alapon, hogy nem Isten teremtette a világot? Tudomány megpróbált bizonyítékot teremteni arra, hogy Isten nélkül is keletkezhet világ. Erre (is) szolgál a Higgs-bozon.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Higgs-bozon

,,A Higgs-bozon vagy Higgs-részecske egy olyan részecske, amelyet a részecskefizika standard modellje jósolt meg. Ez a részecske a közvetítője a Higgs-térnek és ez felelős a többi részecske töm
egéért.”

Ez egy mellébeszélős fogalmazás. Mit jelent, hogy egy részecske más részecske tömegéért felelős? Legfeljebb azt jelentheti, hogy az előbbi tömeget ad át az utóbbinak, mivel tömeg nem keletkezhet.

,,Az egyébként tömeg nélküli fermionok a Higgs-térrel kölcsönhatásban tömeget nyernek, hasonlóan ahhoz, ahogy egy töltött részecske folyadékban sokkal nehezebben mozog, mint vákuumban, mert az elektrosztatikus vonzás következtében magával kell hurcolnia a környezetében levő, polarizált molekulákat.”

Ha én ezt mondtam volna a fizikatanáromnak, megkérdezte volna, hogy mit értek a tömeg nyerése alatt? Akkor én is megkérdezem: mit lehet a tömeg nyerése alatt érteni, mint tömeg átadását részecske részéről részecske számára? Azt nem mondhatja a tudós, hogyha egy részecske áthalad a Higgs-mezőn, akkor csak úgy tömegre tesz szert. Úgy tűnik, éppen ezt akarta a tudomány állítani, csak nem merte a dolgot néven nevezni.


A világ eredetére vonatkozóan tehát Isten létének cáfolása problematikus, az Ősrobbanás elméletét annál inkább cáfolhatom azzal, hogy a felelős és a nyerés fogalmakra kerestem választ.

Idézek a Wikipédia anyagából: 

,,A jelenlegi fizikai modellünk szerint a világegyetem paramétereinek határértéke kb. 13,8 milliárd (1,38·1010) évvel ezelőtt egy gravitációs szingularitás, melyben az idő és távolság fogalma ill. mérése értelmezhetetlen…”

Tulajdonképpen az ősrobbanás elmélete a jelenleg megfigyelhető világ eseményeinek képzeletbeli visszajátszása, melynek végén a tudós eljut egy értelmezhetetlen állapotba. És ezt az értelmezhetetlen állapotot tanítják, mint a világ kiindulási pontját.
Ennél még a teremtés is érthetőbb.


Wikipédia anyagában tovább haladva ezt olvastam:

,,A jelenlegi fizikai modellünk szerint a világegyetem paramétereinek határértéke kb. 13,8 milliárd (1,38·1010) évvel ezelőtt egy gravitációs szingularitás, melyben az idő és távolság fogalma ill. mérése értelmezhetetlen, a hőmérséklet és a nyomás pedig végtelen ebben a szingularitásban.”

Az ,,értelmezhetetlen” fogalma itt meg van erősítve, és egy másik érdekes fogalom kerül elő: a végtelen. A végtelenül kis pontba préselődő anyag hőmérséklete és nyomása végtelenül nagy, tehát az anyag tömege is végtelennek vehető (másnak semmi esetre). Itt aztán meg áll a tudomány. Végtelenül kis térfogatból való véges értékű tágulás (mert az nem lehet a tudomány szerint a fénysebességnél nagyobb) esetén a világegyetem térfogata sohasem lehet végtelenül kicsinél nagyobb, azaz nem nem lehet mérhető nagyságú. A végtelenül magas hőmérséklet – melyből egyenesen következik az anyag tömegének és energiájának végtelenül nagy mennyisége – is a mai napig tartana, mert véges értékű lehűlés soha nem fog vezetni mérhető mennyiségű hőmérséklethez. Anyag végtelen tömegéből sem veszhet el egy gramm sem, de a világegyetem tömege nem végtelenül nagy. Ezután nincsen értelme az ősrobbanás elméletével foglalkozni.

Viszont az energiáról még írni szeretnék.

Az energiamegmaradás elve mind a teremtett, mind az ősrobbanással keletkezett világ esetében téves, de inkább tudatosan kisiklatott. A végtelen korú és kiterjedésű világegyetem energiáinak az idő vonalában ki kellett volna már egyenlítődniük az entrópia-elv szerint. Ám ennek ellenkezője a gyakorlatban ellenőrizhető. Az ősrobbanással keletkezett világ energiái is keletkeztek, így az energiamegmaradási el és annak tovább fejlesztett változata az einsteini relativitási elv sérült.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Entr%C3%B3pia

A tudomány megint a mellébeszélés gyakorlatához nyúlt. Kitalálta a negatív energia fogalmát. A tudomány szerint a világ összenergiája 0! Ez úgy jött ki, hogy a tudomány két egyenlő részre osztotta az energiát. Lett a pozitív és a negatív energia, melyek összege szerinte 0! Ez így nem jó. A negatív és pozitív fogalmak nem mennyiségekre vonatkoznak, hanem minőségre, így nem lehet azokat egymással összeadni. Ez csak úgy lenne lehetséges, ha plusz és mínusz energiákról beszélnénk, melyek összege esetleg nulla. Ha ezt tette volna a tudomány is, kitalálta volna a semminél is kevesebb gyakorlati mennyiséget. Ezt egyenlőre nehéz diónak találták, hát maradt a negatív és pozitív elnevezés. Egy kurta mondatban azonban leírták:
,,A fizikában a negatív energia a nullánál kisebb energiát jelent.”

Ezzel a lelkiismeretükön könnyítettek is, mert ők kimondták még is, hogy a semminél is
lehet az anyag kevesebb.


Összegezve, mind a kozmológiai, mint a fizikai ismereteket vizsgálva arra a következtetésre jutottam, hogy ez a világ a fenn álló törvényei szerint nem is létezhetne. Mit érzékelünk akkor valóságnak? A Gnózis éppen arra szólít fel, keresd Isten országát és annak igazságát. Akkor Isten országának léteznie kell, vagy a Biblia is mehet a tankönyvek mellé a szemétdombra.

Bármely irányban is indulnánk el, a Isten országát nem találhatnánk meg. Az nem a mi világunk folytatása. A világunkat a gnózis idő világának is nevezi, így értelemszerűen Isten világa téren és időn kívül létezik, a tér-idő világa felől megközelíthetetlenül. Szeretném itt hangsúlyozni, hogy nem frázisokat készültem ebben a bejegyzésben halmozni, hanem objektív síkon haladva továbbra is Isten országát keresem, vagy ahogyan a gnosztikusok hívják: a Mozdulatlan Birodalmat.

Igazat mond Jézus, amikor azt mondja: Isten országa bennetek van. A delphoi jósda is csak az igazat hirdeti: ismerd meg önmagad. Mindkettő a másik irányt mutató tábla.
A téren és időn kívül létező Mozdulatlan Birodalom megtalálásához a valóság értelmezésére van szükség, mellyel a tudomány a mai napig adós maradt az emberiségnek. A valóság definícióját a gnosztikus motivációjú Mátrix című film adta meg, a film egyik főalakján, Morpheuszon keresztül: ,,...a valóság csupán az agyad által megfejtett elektromos jelhalmaz.”


Amit időnek nevezünk, az az emlékezetbe égett események valós iránya, melyet az ok-okozati elv határoz meg. A tér pusztán látási és tapintási ingerekre épülő fogalom.
A tér a Wikipédia forgalmazásában az anyagi tárgyak kölcsönös helyzetének halmaza.



Nem egészen így van, mert ilyen formán a tér csak különböző tárgyak határfelületinek helyzetétől függően léteznek. A tér azonban akkor is létezik elvileg, ha nincsen benne semmi. A tér valójában a geometriai dimenziók megnyilvánulás lehetősége.

A rajz a térlátást mutatja be. Amikor a figyelem egy tárgyra irányul (1.), a két szemtengely vonala egy bizonyos szöget zár be (2.). Ezt a szög egy érték, melyet a szemmozgást érzékelő idegvégződések határoznak meg. Csakúgy, mint a fókuszáláshoz szükséges szemlencsék görbületének mértékét.

A szemlencsék nyugalmi helyzetben ellazultak, kitágultak. A figyelem hatására olyan mértékben válnak homorúvá, hogy a tárgy képe a lehető legélesebben vetüljön a retinára.
A test, a szem helyzete a testhez viszonyítva, a szemtengelyek állása és a szemlencse homorúságának mértéke az alapja a térlátásnak. Emlékezet nélkül azonban ez semmit sem érne, hiszen itt egyetlen pont meghatározásáról van szó egy tárgyon (mókus). Ám a mókus alakjának meghatározásához ennél is több kell. Több ezer pont meghatározásához az agy nem elegendő, tekintve az idesejtek működéséből következő reakcióidőt. A pontokat meg kell határozni és összerakni. Erre az agynak egy óra sem lenne elegendő. A látás tehát nem az agyban megy végbe, legfeljebb az agy fogja fel a képalkotáshoz szükséges idegi jelek ezreit vagy millióit. Ebből más is látható, hogy a térlátáshoz gondolkozó, következtető képesség is kell, amit nem az agyban van. A térlátás érzetei valójában idegi ingerületek. Egy irány, egy távolság, egy alak, idegi impulzusok formájában ölt testet az agyban.

Amit tárgynak veszünk, annak környezettel való határait a tapintási érzék segítségével megállapítottuk és belsejének állagát is tapasztalat útján. A gravitációt ellenállásnak érzékeljük egy adott irányban. A színeket, a szagokat, az ízeket szintén idegi ingerület közvetíti. Minden, amit érzünk, azt idegi jelek kódolják. Kivéve az érzelmi, gondolati elemeket. Az idegrendszer a jelenben és jelen érvénnyel dolgozik, rá az itt és most a jellemző. Az idegrendszer egésze a feltétlen reflex kategóriájába tartozik. A feltételes reflex részben az egyén mikrokozmoszából nyilvánul meg, de vannak elemek, melyek a gnózis világában, a Mozdulatlan Birodalomban gyökereznek, mit pl. a nő-eszménykép.
Kétféle tér van, melyek közül az egyik a dialektika tere, ami látszólagos, és amiről eddig szó volt. Ez teljesen az idegrendszer működése alapján felépített illúzió-tér.
A másik tér a Mozdulatlan Birodalom tere, mely nem a feltételes reflex érzeteire épül. Erről keveset tudnak a gnózis tanítói is. Rijckenborgh ezt írja:

,,A gömbről, amelyen élünk, általában úgyszólván semmit sem tudunk. Mai életterületünk titokzatos Földünknek csak aránylag igen kis részére terjed ki.”

A kulcs a megértéshez az ,,ismerd meg önmagad” felírat a delphoi jósda faláról. Azt nevezzük térnek, melyben dolgokat helyezhetők el és mozgathatók. Mivel mindenféle érzet az őt hordozó erőre épül, a tér odaát sem lehet más, mint a térérzék, esetenként anyagi megjelenés nélkül. Az erők önmagukban nem mozognak, csak a hordozóikkal, ha vannak ilyenek. Mi az erőket érezzük különféle hatások formájában, így a valóságunkat is. A valóság tehát mozdulatlan. Úgy gondolom, hogy ebből ered a Mozdulatlan Birodalom elnevezése is.

Ilyenformán saját világunk is nevezhető lenne így, csakhogy a gnosztikus tan a világunkat nem tekinti valóságnak.

,,A Szellemi Iskola tanulója nem lehet eléggé tudatában annak, hogy az idő világában felébredve az első pillanattól kezdve börtönben és káprázatban él, melyben minél idősebbé válik, annál szorosabb a kényszerzubbony, és annál ijesztőbb a szemfényvesztés.”

(Jan van Rijckenborgh: A KERESZTÉNY BEAVATÁSI MISZTÉRIUM)

A szellemi iskola és a börtön alatt a Földünk értendő, míg a tanuló alatt az emberiség. A káprázat szó arra utal, hogy a világunk egyfajta mátrix lehet. A kényszerzubbony a dialektikus személyiség elnevezése itt. Itt mindenki egyféle személyiséggel (individualizmussal) születik, hozzá illeszkedő személyi adottságokkal együtt. Nem működhetne a mátrix, ha a csomagolás és a tartalom éles ellentétben állna egymással.
A Mozdulatlan Birodalom felépítésének ismerete számomra fontos dolog. A kereső számára a gnózis meghatározta a maga módján, mi a teendője: ha megismerted a házat, a ház lakóit, a házszabályokat és e utóbbit elfogadtad, csak utána léphetsz be a házba (a hely kérdése itt nem fontos). És ez egy szimpla közösségi hely, vagy akár egy hivatal esetében is így szokott lenni. A keresőnek minél többet kell tudnia a házról, lakóiról, a szabályokról és minden feltételtől mentesen elfogadni a szabályokat.

A ház megismerése problémásabb, mint lakóinak. Ez utóbbiról mi is hordozunk információkat, így ennyi segítség már adott volt, de a Mozdulatlan Birodalom még a tanítók részéről is rejtély.

A mi világunk a gnózis szerint az eredeti világ mintájára készült, tehát vannak benne azonos elemek, de ugyanakkor különbségek is.

,,A dialektikus természet a világ tiszta őstípusának mintájára készült a mérhetetlen alkotási folyamat haladása folyamán. Óriási műhelyt készítettek, hatalmas alkémiai laboratóriumot, melyben az embernek kellett volna dolgoznia a világmindenségi megnyilvánulás nagyszerű terveinek megvalósításán. Mert az alkotó Istenség a teremtményeit, a gyermekeit minden képességgel ellátja, ami neki is megvan. Teremtményeit Isten nemcsak megjelenteti, nemcsak elhelyezi valamiféle világrendben, hanem feladatot is ad nekik: a mindenségi megnyilvánulás haladásán való munkálkodással bízza meg őket. Erre a célra pedig egy gigantikus alkémiai laboratóriummal, a Hetedik világmindenséggel ajándékozta meg őket. Ahogyan a gnosztikus filozófia már régen magyarázza, az egész dialektikus természetet ennek a munkaterületnek kell tekinteni.”

,,A dialektika lényében a hetedik kozmikus területen mégis nagyszerű rend
van, magasztos terv, mely teljesen összefügg a többi hat kozmikus területtel.”

(Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ősgnózis 1.)

Az eredeti emberre vonatkozó információ található ebben az idézetben, mely a gyakorlatunkban is igazolható:

,,Amikor ez a korszak teljesen befejeződött, Isten akarata elszakította a mindent egyesítő köteléket. Az állatokat, melyek eddig a pillanatig hímnősek voltak, az emberrel egyidejűleg két nemre osztották.”

,,Ezért a Földön minden lény közül csak az ember kettős természetű. A teste szerint, vagyis ami az anyagot illeti, halandó, míg a mennyei elvet, a lényegi embert tekintve halhatatlan, így szenved a Halhatatlan kibírhatatlan fájdalmat, az anyaghoz való kötöttsége miatt, mely a mulandóságnak van alávetve.”

Az úgy nevezett mennyei elvről már írtam, amikor a feltételes reflexről volt szó. Tulajdonképpen a feltételes reflex a ,,mennyei elvből” következik. Mi kell a feltételes reflex működéséhez? Emlékezet és ősemlékezet, gondolkozási képesség, valós és nem jelátalakításból következő érzékelés, érzelmek és ösztönök, vagyis a lelkiség egésze. Ezek – mint írtam – részben a mikrokozmoszból, részben a Mozdulatlan Birodalomból nyilvánulnak meg bennünk, de az agynak semmi köze hozzájuk, az agy a feltétlen reflexek központi szerve.

A Mozdulatlan Birodalomnak is meg van a maga anyagi síkja. Ezt bizonyítja a Hermésztől átvett idézet. A ,,mennyei” Földön, vagyis a Mozdulatlan Birodalomban élnek tehát állatok is, hímnős, az eredeti emberhez hasonló felépítéssel. Ha ezek az állatok is megjelentek volna ebben a világban, ők is kettős természetűek lettek volna az emberrel együtt. A kettőből következik, hogy az eredeti Föld (ez csak a Mozdulatlan Birodalom egy része) mintájára készült csak egy ideiglenes másolat, egyfajta szimuláció. Az állatok (és növények jó része) úgy lett kitalálva. Ez levezethető abból is, hogy az eredeti világ természetrendje nem tartalmaz egymással harcoló elemeket, így ott nincsen kórokozó, ragadozó, minden földet benőni akaró gyom, stb. A harcra, haragra tervezett dialektikát új elemekkel kellett benépesíteni, hogy az ember számára a létért való küzdelem az élet alapvető megnyilvánulása legyen, melynek ideológiáját Darwin elmélet volt hivatott meghatározni.

Világunk a Mozdulatlan Birodalom bizonyos azonosságokat tartalmazó, ideiglenes másolata. De a felépítése teljesen más. A dialektika nagy számú galaxist, naprendszert tartalmaz. A Mozdulatlan Birodalom egyetlen naprendszer, és neve a gnózis szerint Szent Föld vagy isteni Föld. Nevezik még Ízisznek, eredeti világnak, Gnózisnak, stb.

,,...életterületünk egy olyan gömb kis része, amelyet nem szabad önálló testnek elképzelni, hanem hét egymásban forgó világból álló rendszerhez tartozik: ez a rendszer képezi az igazi isteni Földet, az Egyetemes Birodalmat.”

(Jan van Rijckenborgh: AZ ELJÖVENDŐ ÚJ EMBER)

Ebben a gnosztikus naprendszerben hét bolygó van, és a Nap van a középpontban. De a bolygók nem a nap körül keringő ,,golyók”, hanem egymásban forgó gömbhéjak, legbelül a Nappal. Írtam, hogy a Mozdulatlan Birodalomnak, mint több bolygó rendszerének egyik neve: Szent Föld, és hogy ennek középpontjában van a Nap. Amiatt sokan félreértették, és úgy gondolták, hogy a Nap a Földünk középpontjában van. Pedig szimplán Földnek a dialektikát nevezi a Gnózis, Szent Földnek pedig az egész, napközéppontú kozmikus rendszert! A gnózis bolygónak nevezi a Szent Föld részeit, így még a Napot, Vulkán, Vulkánusz néven. Emiatt úgy gondolták, hogy a Naphoz legközelebb egy Vulkán nevű bolygó kering, pedig e bolygó valójában a Nap, ezért sem találhatták meg a szóban forgó bolygót.


,,A stilizált rózsát, mint a kozmikus hétség, a valóban isteni földbolygó jelképét még egyszer tudatuk elé állítjuk. Itt nem szabad naprendszerünk hét bolygójára gondolni, sem pedig életterületünk különböző szféráira, hanem ebben csakis a szent, isteni Föld jelölését lássák, ahogyan azelőtt is volt, és a mai napig is létezik. Itt olyan rendszerről van szó, amelyet hét, közös központ körül egymásban forgó gömb rendszerének mondhatunk. Érthető, hogy ennek az örök isteni valóságnak szép jelképéül a régiek virágot választottak, tiszta rózsát, liliomot vagy lótuszt. Olykor egy virágot ábrázolnak, máskor hét virágból álló koszorút, mely ugyanazt az ötletet képviseli: az isteni, hétszeres Földet, mely a mindenség ős-okából keletkezett és örökké van.”
,,Az eredeti bolygó hét, egymásban forgó gömb szerkezete, és ezen gömbök egyikét nevezhetjük e hétség dialektikus nézetének...”

(Jan van Rijckenborgh: AZ ELJÖVENDŐ ÚJ EMBER)
Rijckenborgh a dialektikus Földünket hét egymásban forgó gömb részeként írja le, és ezt a rendszert nevezi az igazi isteni Földnek, Egyetemes Birodalomnak.

,,A modern rózsakereszt filozófiája kijelenti, hogy az igazi, isteni Föld, az a világ, amit a Mozdulatlan Birodalomnak is neveznek, nem valami olyan bolygó, mely az ősidők fátylai mögött a ködös semmibe veszett, hanem most is tökéletességben létezik. Az eredeti bolygó hét, egymásban forgó gömb szerkezete, és ezen gömbök egyikét nevezhetjük e hétség dialektikus nézetének, ami azt jelenti, hogy ez a nézet, dialektikus természettörvényszerűsége alapján, erőket szabadít fel a hat másik szolgálatában, a tökéletes élet szolgálatában, mely csakis a hétségben jut isteni kifejezésre. Ezért világos, hogy a bolygói teljesség minden nézetét a Logosz örök atyaszíve mozgatja és hajtja, s így a mi világunkban is, még itt is meg kell lennie a Szerzet elektromágneses sugárterének, mert az a tér bolygónk alapvető szíve.
Amit általában a „mi világunknak” szoktunk nevezni, az az isteni kozmikus valóság rendkívül furcsa, nagyon titokzatos és csaknem teljesen ismeretlen hetedrésze. Mi, e siralomvölgy lakói, olyan élethullámhoz tartozunk, mely eredetileg arra hivatott, hogy az isteni hétség szférájában jusson dicsőséghez: most azonban olyan életterületre süllyedt, amelyben valóban isteni élet lehetetlen. Száműzöttek vagyunk, szerkezetileg elfajultunk és általános visszafejlődésnek estünk áldozatul.
Bennünk van azonban egy alapvető hajsza, amivel haladásra, felemelkedésre törekszünk. Ez a hajszoló ösztön pedig a száműzötteknek a szülőföldjére és vérére vágyó kívánkozásából ered. Az egész világ rohan, mint a felriasztott állat, és kultúra után kiabál. Meg kell értenünk, hogy mit jelent ez. Ez egy ősökre visszavezethető maradvány, az ősmúlt hatása, melyet nemzedékről nemzedékre öröklünk. Ez szól, hív, figyelmeztet, de a valóságot már senki sem ismeri, senki sem ismerheti, mert a kellő felismerési képesség elveszett. A dialektikus emberiségnek van ugyan felismerési képessége és bölcsessége, de ezzel a bölcsességgel és ezzel a képességgel „Istent nem tudja megtalálni az Ő bölcsességében”.
   Az emberi bukás, a mai romlottság és életterületünk rettenetes elfajulása következtében a kozmikus tökéletességnek e heted részén állandóan erőszakot követnek el. Ennek ellenére meg kell mondani, hogy Isten e világ szívét megragadta, mert ez az életterület is benne foglaltatik a hétmindenségben. Ez az állapot magyarázza meg a Krisztus-hierofánsok elektromágneses sugárterének a jelenlétét.    Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy az elromlott emberiség egy ellenséges és istentelen természet elektromágneses sugárterének rabja, sőt, lényegében egy ezzel. Ezért nem azt kérdezzük, hogy a Szerzet mágneses vonzása honnan jön, hanem hogy miben rejlik ennek a dialektikus ellentermészetnek az oka. Hol van e természetelfajulás erőinek a központja?
   A választ a kozmikus hétség misztériumainak tanulmányozásával találjuk
meg, s ehhez kérjük most figyelmüket.
   Az előbbiekből kitűnt, hogy életterületünk egy olyan gömb kis része, amelyet nem szabad önálló testnek elképzelni, hanem hét egymásban forgó világból álló rendszerhez tartozik: ez a rendszer képezi az igazi isteni Földet, az Egyetemes Birodalmat. Ennek a rendszernek minden része önmagában tökéletes, és megvan az a szerves képessége, hogy lényére és céljára irányuló minden támadást teljes mértékben kivédjen. Ennek következtében a kozmikus hétség teljes működése minden körülmények között biztosítva van.
  Azt is mondtuk, hogy Földgömbünk magjában a kozmikus Krisztusszív dobog és most már világos, hogy ez a rendszer többi hat gömbjére is érvényes. Ezért beszélhetünk kozmoszunk hétszeres szívéről, és hétszeres emberi szívünknek a hétszeres kozmikus szív képmásának kellene lennie. A Hétvilág szellemi magja, csodás szervi képessége és intelligenciája minden gömbben megvan, ahogyan az emberi mikrokozmoszban benne foglaltatik minden az aurikus lényen belül. A gömbről, amelyen élünk, általában úgyszólván semmit sem tudunk. Mai életterületünk titokzatos Földünknek csak aránylag igen kis részére terjed ki. A másvilág, túlvilág, vagy tükörszféra is teljes mértékben a mi életterületünkhöz tartozik. Ezen az életterületen, ennek két szférájában játszódik le a születés és halál körforgása.
    Életterületünket börtönnek, cellának tekinthetjük a kozmikus hétség nagy rendszerében. Amit a föld felszínének nevezünk, az egy aránylag vékony réteg, s geológusaink és technikusaink éppen csak hogy képesek – és akkor is csak részben – ebbe a vékony rétegbe valamelyest behatolni. Ami ezalatt van, az a közönséges halandó számára ismeretlen. Általában azt képzelik, hogy a mélység felé haladva a hőmérséklet emelkedik, úgy hogy bizonyos rétegtől kezdve izzó, folyékony anyag, végül pedig egy gázszerű mag pokoli tüze található.
   A transzfigurista azonban tudja, hogy a Föld belseje az erőknek és az életnek egymást körülzáró területeiből áll, melyek, egymással szoros kapcsolatban, egymást kijavítják vagy semlegesíthetik, hogy az egésznek a működését biztosítsák. A Föld mélyének két területére szeretnénk különösen felhívni a figyelmüket. Ezeken a területeken lakoznak azok az erők, amelyeket természeti erőknek és őstípusoknak nevezünk.”

,,Egy természeti erő olyan képesség, mellyel egy tervet kiviteleznek és működtetnek. A természeterők területe nagyon erősen mágneses, jobban mondva a mágneses feszültségek, rezgések és állapotok végeláthatatlan sokasága fordul elő benne, s ezek mind a kozmikus háztartás szolgálatában állnak. Ezek a természeti erők nem vakon hatnak a mi életterületünkön, mint sokan vélik, hanem az őstípusokkal vannak kapcsolatban, vagyis minden természeti erő visszavonhatatlanul egy tervhez van kötve, egy magas intelligenciához, mely vezeti őt: ennek a vezetésnek megfelelően nyilvánul meg. Az őstípusok ugyanis a Gnózis élő, vibráló gondolatképei. Őstípusoknak nevezik őket, mert az eredeti isteni eszme bennük öltött alakot. Ezek az élő őselvek, Istennek ezek az élő gondolatképei felhívják a természeti erőket és használatba veszik őket. Ha például a földtest összetett hétszeres szerkezetében olyasminek a kifejlődése fenyeget, ami az egésznek a kifogástalan működését és összhangját megzavarná, akkor a Föld rendkívül finom észlelőképessége ezt azonnal felismeri, és az őstípusok valamint a természeti erők (melyek Isten eszméjét és akaratát testesítik meg), azonnal beavatkoznak javító értelemben.
   Most képzeljék el, hogy az Önök jelenléte ezen az életterületen, az életmódjuk, szerkezetük, állapotuk, életküzdelmük, szóval egész tevékenységük, az emberiség egész tevékenysége, nem egyezik meg Isten alapvető tervével, az őstípusok erőterével – és valóban ez a helyzet –, akkor a természeti erők lényüknek megfelelően erőszakkal fordulnak Önök ellen: akkor ezeket az erőket diszharmonikusnak tapasztalják: akkor a dolgok dialektikájában hányódnak, s egyik robbanást a másik után okozzák. A transzfigurizmus az egyetemes akarattal való teljes kibékülésre törekszik, s így nem ez a nagy őrület, hanem a dialektikus kulturális törekvés, amely az egyetemes akarattól való elkülönülést akarja tartós állapottá tenni.”

(Jan van Rijckenborgh: AZ ELJÖVENDŐ ÚJ EMBER)

A tudományos kozmológiától erősen eltér Rijckenborgh írása, pedig a téma ugyanaz. Meg kell tanulni a gnózis nyelvezetét a materialista nyelvezetre fordítani. Nem könnyű, mert a gnosztikus kozmológiában a világ és az ember – nagyon helyesen – egy lapon van emlegetve, mint egymással folyamatosan kölcsönható tényező. Csak a tudomány az, mely az életet mellékesnek, véletlenül létrejött dologként kezeli az általa élettelenként kezelt dolgok mellet. Ezért van nehéz dolga annak, aki már belemerült, belebetonozódott a tudományos csillagászatba.

Én úgy látom – és ezt más helyen Rijckenborgh is írta , hogy az eredeti világ részeként hozták létre a dialektikus világot egyfajta szimulátorként, elszigetelt iskolaként, hogy a benne folyó események nem okozzanak végzetes változásokat a világ többi részében, de ugyanakkor az itt ,,kitermelt” tapasztalatokat az eredeti világ birtokolni tudja majd olyan formán, mintha azok az események csak ott történtek volna meg. Sok fiktív elemet tartalmaz az elképzelésem, de többet nem adhatok. Ugyanakkor számíthat esetleg egyik-másik elem egy-egy kérdés megválaszolásánál.


Először a már létező eredeti világot egy új bolygóval bővítették, melynek Föld lett a neve (magyar nyelvben). Csakhogy Rijckenborgh Földnek – Szent Földnek - nevezi a Napot is magában foglaló rendszert. Emiatt sem lehet könnyen felépíteni az eredeti világ modelljét. Minden esetre a dialektikus Föld alatt az új héj, az bolygó értendő. Ezt azonban elzárták az eredetileg létező résztől, hogy az új bolygón tervezett eseményeket is elszigeteljék az ősi világtól (1). Mikor az új bolygón – Földünkön – befejeződik a történelem és az emberiséget végképp a világgal való feltétlen együttműködésre lehet kényszeríteni, a dialektikus bolygóból kiveszik az összes hasznosítható tudást, tapasztalatot, ez az eredeti világ része lesz örökre. A dialektikus Földet megsemmisítik, de annak együttműködésre kész tagjaiból új emberiséget hoznak létre, melynek törvényeit a Georgia Guidestones kőtábláin is bemutatta már a Gnózis a jelenkor emberiségének.

Ábrázolják ezt a hármast külön-külön rendszerként is, melyek nem egymásban, hanem egymás mellett vannak. Ezek tóruszhoz hasonló felépítésű erőterek, anyagi mivoltukban azonban gömbök.


Rijckenborgh következő kijelentése erősíti az az elgondolásomat, hogy nem összefűzött világokról van szó:

,,Persze a dialektikus mágneses térséget is a gnosztikus mágneses tér irányítja. A dialektikus természetet zárt térnek lássák, amelyet minden oldalról körülvesz a Gnózis: ez körülbelül megfelel a valóságnak.”

(Jan van Rijckenborgh: A gnózis jelenlegi megnyilatkozása)
Azt a szerkezetet fejlődéstani szempontból is részekre lehet tagolni, melynek egyetlen középpontja van. Első lépésben a Nap jött létre, mint makrokozmosz, a kozmosz és a mikrokozmosszal hasonló szerkezettel (alkalmaztam az ,,ami fent az lent”, vagy ,,ami nagyban az kicsiben” elvét). Második lépésben a bolygók világa keletkezett, mint kozmosz. Harmadik lépésben az emberi mikrokozmosz keletkezett.

A tudományos felfogástól eltérően az eredeti világ történetét, felépítést, célját nem lehet külön választani, mert az egyik kapcsán szóba kerül a másik is. A Mozdulatlan Birodalomnak mindig volt célja, hogy önmagát építi, amióta csak létezik, ami az egyszerűbből a bonyolultabba, a rosszabból a jobba, a fejletlenebből a fejlettebbe haladva történik. Van múltja, jelene és jövője.

Valószínűnek tartom, hogy a Gaja-elmélet is a gnózis hatására született. Észre lehet venni, ahogyan a tudomány részéről pusztán anyagi gömbként kezelt kezelt Föld ebben az elméletben egy élőlény fogalmához közelít! Annyi a különbség, hogy az Föld elemeinek együttműködését nem tudatosságnak, hanem véletlennek igyekszik bemutatni. A gnózis azonban a Földet potenciális, tudattal rendelkező élőlénynek mutatja be.
,,Ismeretes a nehézségi erő hatása és az ezzel kapcsolatos jelenségek. Ezt az erőhatást Földünk hatalmas mágneses adottsága okozza. A Föld egy nagy mágnes. Ezt az adottságot nem csak a sarki területek, hanem felületének minden centimétere kisugározza.
   A mágnest két tulajdonság jellemzi: vonz és taszít. Vele rokon, számára szimpatikus tárgyakat, testeket, áramokat és erőket vonz, s minden ellenszenvest eltaszít. Ez a két áramlat a Föld mágneses terében világosan megkülönböztethető. A taszító áramlat ugyanakkor a kisugárzó, mely a bolygó minőségét kimutatja. Ami ezzel a minőséggel, mibenléttel összhangban van, vagy hajlandó ennek megfelelően viselkedni, azt a besugárzó áramlat be tudja, illetve be fogja lélegezni.
   Ellenszenv tehát csak a földtérség kisugárzó mágneses áramlatának egyik tulajdonsága. Ez az áramlat ellenszenvesen viselkedik minden olyan erővel, dologgal és állapottal szemben, mely a bolygó számára természeténél fogva ellenség és káros. Gondoskodik arról, hogy a bolygóba semmi káros se juthasson be. Így segít az ellenszenves áramlat a rokonszenvesnek. Ha az antipatikus, ellenszenv-áramlat valamit ellenségesnek, tehát nem jónak, diszharmonikusnak tart, akkor a szimpatikus áramlat azt nem veheti fel. A rokonszenv és ellenszenv törvénye tehát csupán természeti törvény, melynek tiszta hatása nagyon fontos a természet háztartásában. Elfajulhatnak ugyan, s akkor nagyon kellemetlenek, károsak, sőt veszélyesek lehetnek, de ha az elfajulás túlhalad bizonyos határon, akkor az élet a Földön lehetetlenné válik. A kisugárzó áramlat továbbá a minden szükséget, igényt és kívánságot megmutató, megnyilvánító, hogy a vonzó áramlat azt lélegezze és fogadja be az interkozmikus térből, amire a bolygónak szüksége van. A Föld mágneses tere tehát egy lélegzőtér, világosan kimutatható belélegzéssel és kilélegzéssel.

   A Földnek, és ami rajta és benne él, szüksége van:

1. szilárd, folyékony és légnemű anyagokra;
2. éterekre és
3. asztrális hatóerőkre, asztrálközegekre.
A Földnek, ennek megfelelően, három teste van: az anyag területe, az éterszféra, és az asztrális szféra.

   Így a földmágnességnek is három nézete van. A kisugárzó és a besugárzó áramlatoknak is megvannak a fizikai, éteri és szidérikus azaz asztrális tulajdonságai és rezgései. A Föld három teste a mágneses áramlatokkal egy nagy kémiai laboratóriumot alkot. Ebben mindent maga készít el és alakít át, amire az élethullámoknak szükségük van. Egy bolygó, egy égitest így csaknem teljesen önellátó.
   A földi mágneses erők nagy forrása magában a Földben található, e forrás erői viszont a Napból erednek és onnan táplálkoznak. A Föld tehát a Nap gyermeke.”

(Rijckenborgh NINCS ÜRES TÉR)

Olyan érzetem van, mintha a Napnak és a Földnek (valamint a bolygóknak) közös középpontja lenne, így a következő kérdés ez: mely égitest van a másikban? Ha különböző irányból is vizsgálom ezt kérdést, az jön ki, hogy a Nap foglal helyet a Föld belsejében. Itt feltételeztem korábban azt is, hogy a Föld mérete jóval nagyobb annál, amit a csillagászatból tanítottak, de ez már egy teljesen más világkép része, ahol semmit sem lehet érintetlenül hagyni a tudományos világképből.

A következő rajz azt mutatja, hogy egyazon bolygófelületre egyszerre hathat vonzó- és taszítóerő, ha Rickenborgh állítását a materialista felfogásban vizsgálom. A Föld külső felszínén az eredeti ember él, és őt a vonzás köti a Földhöz. A dialektikus emberrel szemben a Föld ellenszenvesen viszonyul, tehát taszítja. Ha így van, miért nem dobja ki az ösztönlényt az űrbe a Föld taszítóereje? Talán mert nem létezik ilyen erő, vagy az ember valójában a Föld palástjának belső felületén él? Ebben az esetben a taszítóerőt olyan vonzóerőnek éreznénk, mint az eredeti ember a ,,szimpatikus” erőt a kéreg túlsó oldalán.


Ebben az esetben akkor lehet fizikai értelemben fejünk felett a Nap, ha a dialektika emberiséges a földhéj belső oldalán él. Erre azt mondaná a materialista formában megkövesedett logika, hogy a belső Föld teóriáját a Föld görbületén könnyű ellenőrizni, azt pedig a földfelszín görbülete cáfolja. Ha ezt úgy adnám elő a materialista elmének, hogy a Föld felszínének felszínen vizsgált görbülete nem igazolja a belső Föld elméletét, akkor igazat adna nekem. De ha azt mondanám, hogy a Föld felszínének felszínen vizsgált görbülete nem igazolja a Föld gömb alakját – legalábbis ha a Föld átmérője 12.746 km – akkor már állna is a vád, hogy én alapos Föld híve vagyok (volt rá példa). Márpedig a Föld felszínén vizuálisan igazolható görbület nem látszik! Erről itt:

https://flammarion2021.blogspot.com/2020/12/matrixvilag-azalabbi-idezetet-magat.ht

Az ufókutatás teljes egészében a gnózis ellenőrzőse alatt folyt és hatása a nyilvánosságra is a gnózis céljait szolgálta. Mindezt azért hozom szóba, mert érinti a Szent Föld, azaz a Mozdulatlan Birodalom szerkezetének témáját.

A gnózis szerint a naprendszer bolygóin van élet. Mindegyiken egy-egy emberiség él. Maga az emberiség egy alapvető fajhoz tartozik, közös eredettel. Más emberiség nincs, ami alapvetően eltérne tőlünk. A Gnózis ,,kezelésében” levő ufókutatás célja éppen az volt, hogy ezt az igazságot is jó messzire vigye azoktól, akiket nem lát még érettnek az igazság megértésére.

,,Naprendszerünkben vannak olyan emberiségek, melyek a harag kirobbanásának időpontjában ismerték az atomtudományt és hasznosítani tudták az atomok tulajdonságait. Annakidején a mi emberiségünk is tudott már valamit erről a figyelemre méltó dologról, mely bolygói létünk egyik alapjával foglalkozik; de nem tudott eleget ahhoz, hogy uralkodhasson rajta. Ha tehát emberiségünk időnként újra közeledik kultúrája megfagyott csúcsához, akkor ez a helyzet az egész naprendszer számára halálos veszélyt jelent. A naprendszer sok emberisége tudja ezt, s ezért Földünket szüntelenül ellenőrzik. Különösen olyan időkben, mint most. Mert megint el fogjuk érni kultúránk határát. A miénknél nagyobb kultúrájú emberiségek az atomtudomány vívmányait nem használják. Békés célokra sem, mert tudják, hogy ez öngyilkosságot, a bolygói alapok elpusztítását jelenti. Robbanóanyagokat sem használnak, hanem a mágneses erővonalak és az azokban rejlő energiák tudományát és az erővonalakban rejlő energiákat alkalmazzák. Ezek segítségével képesek (amennyiben a nehézségi erő legyőzhető), az egész naprendszerben szabadon mozogni.”

(Rijckenborgh NINCS ÜRES TÉR)

Leszámítva az alap- és szakismereteket, semmi sem igaz abból, amit az ember az iskolában megtanult. Ráadásul a valóságot is manipulálták, víziókkal takarták el azt a dialektikus ember szeme elől. A Mozdulatlan Birodalom megértéséhez nem csak nem elegendő az a gondolkozási elv, amit az ember az iskolában magáévá tesz, hanem még gátja az igazság megismerésének. És ehhez jön még az is, hogy a tanítók sem tudnak sok információval szolgálni a Mozdulatlan Birodalom felépítését illetően. Így
egy képzeletbeli modell megalkotását terveztem el, melynek van annyi előnye, hogy más esetben is felhasználhatóm elemei vannak.

A Mozdulatlan Birodalom kiterjedése sem lehet sokkal nagyobb, mint a Nap. De a Nap mérete sem akkora, mint a látható Napé. Tudnod kell, hogy a látható Napot a gnózis valamiféle kivetülésnek nevezi, mely nem azonos a Föld középpontjában található Nappal. A két Nap közül a központi Nap (Vulkánusznak nevezi a gnózis) a valódi Nap, a dialektikus Nap ,,szellemi kivetülése” a központi Napnak. Ilyenformán mindegy, hogy mérete mekkora.

Ráadásul a Nap nem azonos a Vulkánusszal, nem ugyanazt nevezi Napnak a gnózis, mint a tudomány, a kettő sok esetben is keveredés áldozata. A látható Nap a gnózis szerint maga a Mozdulatlan Birodalom, látható formában, melyet forró ,,tűzéter” vesz körül.

,,HA MEGFIGYELJÜK A NAPOT, ÉS HAGYJUK, HOGY HASSON RÁNK TÜZES KORONGJA, AKKOR A SZENT FÖLD EGY KÉPE TÁRUL ELÉNK, AZ ISMERETLEN FÖLDÉ, AMELY EGY TŰZÉTEREKBŐL ÁLLÓ GÖMB. AZ ISMERETLEN FÖLD, AZ EREDETI, TISZTA TERMÉSZET EGY MAGAS REZGÉSŰ TŰZTESTTEL BURKOLJA BE ÉS HATJA ÁT LÉTTERÜLETÜNKET. EZZEL AZ ANYAISTENNEL, GAIÁVAL – AHOGYAN A RÉGIEK NEVEZTÉK – AZ ISTENI SZELLEM ELVÁLASZTHATATLANUL ÖSSZEKAPCSOLÓDOTT. EBBŐL AZ EGYESÜLÉSBŐL KELETKEZTEK AZ ISTENFIAK, AZ EREDETI MIKROKOZMOSZOK.”

(e-pentagram 1997/1)

Ezután Rijckenborgh NINCS ÜRES TÉR című könyvében írja:

,,Egy valóban gnosztikus ember már nem a Föld lakója, hanem a Napé. Itt a naprendszerről van szó, mint egységről, mint a Szentföld egyetlen testéről, a mágneses egyesülésről Istennel és tervével, a mikrokozmosszal.”

,,Az előbbi fejezetben megmutattuk a naprendszert, mint egyetlen mágneses gömböt, mint együttműködő és egymásra utalt áramlatok rendszerét.”

A gnosztikus ember az eredeti, vagy a transzfigurált embert jelenti. Itt emlékeztetni kell arra, mi minek a része. A ,,Föld lakója” a mi földünket, a dialektikát jelenti. A Szentföld (így egyben írva is) maga a Nap tehát, melyet az égen látunk. Föld és Szentföld között nagy a különbség! A Szentföld (vagy Szent föld) azonos az égen látható eredeti világgal, vagyis a Mozdulatlan Birodalommal, de azonos magával az univerzummal is, mely folyamatosan változik, fejlődik.

Thierry Legault fényképész felvétele a Napról.

Úgy gondolom, hogy a látható Nap átmérőjét úgy választották meg, hogy az megfeleljen a Mozdulatlan Birodalom méretének. Mivel a látható Nap átmérője század része a Földtől való látszólagos távolságának, a valódi Nap átmérője kb. 6,8-7 ezer km, mivel a látszólagos Nap sugarának távolságából látszik. A látszólagos Nap átmérője 1.393.000 km, így sugarának hossza 696.500 km (persze ilyen pontos értékekről nem írhatok).


Jelenlegi elképzelésem szerint a Mozdulatlan Birodalom a látható – mely egyben a világegyetem is, Nap térfogatát foglalja el. Vulkánusz kb. 7.000 km átmérőjű. A többi bolygót körökkel ábrázoltam. Nevüket sorrendben nem tudom megnevezni a Mars kivételével. Ezek a bolygók: Vulkánusz (központi Nap), Hold, Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter, Saturnusz. A Mars lehet most a legkülső héja a Mozdulatlan Birodalomnak. 

Ezek a bolygók gömbhéjként forognak a rendszerben, közös középpont körül, bolygóként a virtuális égbolt részei. A hét valódi bolygó együttese lehet a Szent Föld. Tehát a Föld nem a nyolcadik bolygó, hanem maga az egész rendszer. A Föld csak a dialektikában létezik bolygóként. Mivel ilyenformán nem lehet az égboltunk része, nem volt szükség arra sem, hogy felszínét kráterekkel borítsák a ,,Nagy Égi Vásznon”. Minden más égitest felszínéről gondoskodtak, hogy azok materialista világ nyomait viseljék. Enélkül nehezebb lett volna a tudományos kozmológiát tudományosnak oktatni.

A materialista kozmológia méreteihez képest a Mozdulatlan Birodalom mikroszkopikus töredék, de ennek nincsen jelentősége. A minőségi világot minőségi mércével lehet csak mérni, míg a materialista világnak jó a mennyiségi jelző is. Ennek a birodalomnak a múltja a végtelenül távoli múltban van.

Ez birodalom most is fejlődik, és valószínű, hogy a dialektika Földként való elnevezése a Szent Föld fejlődésének következő szintjét jelenti. Itt találó a Murphy-törvény: ,,A tapasztalat nagysága egyenesen arányos a tönkre tett gépek számával”? Ez nagyon komoly tétel is a gnózis tanában. Olyan gömbhéj született, melyet elszigeteltek a létező világ többi részétől. Ez lett a dialektikus Föld Ez szimulátorként, próbapadként, börtönként, iskolaként, mátrixként működik most egyszerre. A cél az elszigeteléssel megakadályozni, hogy a mátrixvilág eseményeinek következményei végzetes hatással legyenek az eredeti világba.

,,Az ember a földből, az anyagból, tehát a Föld erőiből és mágneses elveiből született, s a természetbe helyeztetett, hogy lehetőségeivel teljessé és naggyá tegye. Kölcsönhatás és kölcsönös függőség áll fenn tehát az ember és a bolygó között. Anyjától, a Földtől a gyermek, az emberiség bizonyos képességeket kapott. Az emberiség és a Föld között természetes szeretetkapcsolat áll fenn, s világos, hogy a gyermek annak az elvnek a folytatása, amin az anya is alapul.
   Ebben a kapcsolatban és kölcsönös függésben a gyermek a nagy ötlet továbbfejlesztését képviseli, s ezért olyan képességekkel van felszerelve, melyek az anyáét bizonyos tekintetben felülmúlják. A gyermek így képes az anyát továbbfejleszteni - vagy tönkretenni.
   Az emberiségnek van egy elektromágneses ereje, melyet az anyaföldtől kölcsönzött, s így azzal kölcsönhatásban van. Olyan erő ez, amely mágneses képességével a Földet átszellemítheti, tehát a Föld három testét megszabadító értelemben megváltoztathatja. Ez volt az isteni ötlet, amelyen minden alapult.”

(Rijckenborgh NINCS ÜRES TÉR)

A Mozdulatlan Birodalom múltja számunkra rejtély. Biztos, hogy volt evolúciója, és lehet, hogy volt kezdeti pontja is. Erre azt mondaná a fizikus, hogy aminek volt kezdete, annak van vége is, nincsen madzag egy véggel. Nos, a tudomány aligha tudja és fogja ennek a Birodalomnak a szellemi alapjait megérteni, mert egy végű madzag létezik. Elsőre furcsa lesz hallani, de igaz lehet: a Mozdulatlan Birodalom története egy egyvégű madzagokból áll.

Húzz képzeletben egy vonalat közéd és a végtelenség közé, mely vonal csak nálad ér véget, de a másik irányban a végtelenbe veszik. Ennek a vonalnak a hosszát így lehetne leírni: /2. Azt mondaná a tudós, a végtelen oszthatatlan. De itt mégis ketté lett osztva, ahogyan a megfigyelő mondaná: egy ,,előttem” és egy ,,mögöttem” levő szakaszra. Egy véggel rendelkező madzag már nem végtelen, de még is megmérhetetlen. Ezért érthetetlen lesz örökre tudomány számára a Mozdulatlan Birodalom, mely tudomány csak véges mennyiségeket képes vizsgálni. A tudomány pedig egy végtelenül kis pont (a mi világunk) megfigyeléséből levont tanulságait terjesztette ki az egész világegyetemre, törvényt alkotva rájuk nézve.

Valahol a távoli múltban volt egy kiinduló pont, ahol a Mozdulatlan Birodalom fejlődése elkezdődött, de ennek a fejlődésnek örök perspektívája van, mert nincsen számára blokkoló tényező, legfeljebb önmaga. Ismerd meg a fejlődés tér- és időbeli méretét: /2. A mérce tetszőleges.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon